Az én legszebb magyar verseim

Nincs két egyformán szép vers. És mégis minden vers szép. Emellett viszont: a vers soha nem csak szép: izgalmas, igaz, őszinte,
idilli vagy nem, de mindenképp hangulatos, értelmes vagy sem, de többnyire hétköznapi érzésű és művészi megfogalmazású.

Több mint 25 éve foglalkozom versekkel, jóllehet, minden életszakaszban, sőt, az egyes élethelyzetekben is, mást és mást adtak nekem.

A rengeteg összeállított lista mellé most odateszem az enyémet is. Harminc egynéhány vers.
Köztük nincs sorrend és nincs értelmi szempont. Ezek a versek találtak meg eddig úgy, hogy vált a találkozásból igaz barátság és szerelem.


Ady Endre: A Hortobágy poétája
Ady Endre: Áldásadás a vonaton
Ady Endre: Elbocsátó szép üzenet
Ady Endre: Küldöm a Frigyládát
Ágai Ágnes: Élet
Babits Mihály: Jónás imája
Bella István: Falevélen talált sanzon
Bella István: Megszólalsz-e még?
Bella István: Tudsz-e még világul?
Bella István: Világot írni
Buda Ferenc: Ne rejtőzz el
Csoóri Sándor: Anyám fekete rózsa
Dsida Jenő: Meddő napok
József Attila: A Dunánál
József Attila: Gyermekké tettél
József Attila: Szeretném, ha vadalmafa lennék...
József Attila: Thomas Mann üdvözlése
Juhász Gyula: Szerelem
Karinthy Frigyes: Nihil
Karinthy Frigyes: Pitypang
Kondor Béla: Két fohász
Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani
Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség
Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom...
Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet?
Nagy László: Szépasszonyok mondókája Gábrielre
Nagy László: Táncbeli tánc-szók
Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell
Örkény István: Csupa közhely
Radnóti Miklós: Bájoló
Radnóti Miklós: Szerelmi ciklus (1927-28-ból)
Radnóti Miklós: Trisztánnal ültem
Szabó Éva: Ha a nyár ujjhegyére vett
Szabó Lőrinc: Semmiért Egészen...
Szilágyi Domokos: Vasárnapocska
Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú
Turczi István: A nők és a költészet
Weöres Sándor: Kisfiúk témáira
Weöres Sándor: Psyché
Zelk Zoltán: Sirály