IDŐUTAZÓK

Legfrissebb
bejegyzések

Lutter Imre: Búcsút int a királynő

Mélykék az ég a Buckingham felett Megcsillan a napfény az ablakokon Néhány napja halkabb lett az élet A pompás régi kőépület soron Búcsút intett végleg a királynő A palotában halk suttogás hallik Hét évtizedes emberöltővel A jelen most történelemmé válik A birodalom...

Mikor az óra megállt

Lutter Imre: Mikor az óra megállt   Azóta félek az éjszakai telefonoktól. Azóta némítanám a hajnali hívásokat. Mert az idő akkor tényleg megállt. Nem mi állítottuk meg a faliórát és valami végérvényesen megváltozott. Mindenki aludt már. A ház, az utca Budapesten,...

Ébresztő

Lutter Imre: Ébresztő   Mit bánod te hogy mit szól a szomszéd hogy ugat a kutya, s jön-e reggel a kukáskocsi házad elé ha jön, mennyi szemetet szór szét és hagy maga után sárban és mocsokban hogyan fogad az irodai lom a termelékenységet elváró főnök a...

Ha tetszik, ha nem, de a költészet nagyhatalom! Képes minden érzésünket egy versbe zárni, s összekötni olyan emberekkel, akiket sohasem láttunk, nem ismerünk, mégis ugyanazt érzik, mint mi.
Képes bemutatni olyan történeteket, amik látszólag csak a mi történetünk, ám hamar kiderül, hogy már évszázadokkal ezelőtt is emberek milliói éltek meg hasonlót, ha nem ugyanazt.

Mert „A dolgok változnak. A vers örök.”
Akárcsak az emberi érzés és a gondolkodás.

A magyar líra költészeti nagyhatalom! Jól el voltunk, vagyunk (és remélhetőleg leszünk) látva jobbnál jobb poétákkal. Hogy tudjunk is élni ezzel a kinccsel, megélni a pillanatok történetét és vállalni,
hogy az életünk ezernyi finom rezdülés, apró hangulat, megannyi kapcsolat és kapcsolódás része, most időutazásba fogunk: sok száz évvel ezelőtt élt és a jelenkori költők ugyanazon érzéseit és gondolatait vesszük elő,
hogy megmutassuk, mennyire ugyanaz minden, és mégis mennyire más!


Klasszikus és kortárs itt egyre megy: beizzítjuk magunkat és a költészet termékeny testének lankás tájain landolunk, vidáman, majd magunkba mélyedve, összekacsintva, olykor túl egyenesen és szókimondóan, szabadon vagy magyaros felező nyolcasban, hogy ritmust adjunk a versnek úgy, mint az életünknek.

Szerelem! Magány! Irónia! Humor! Talány! Csend! Nevetés! Zene! Ének! Sok száz év távolságából, egy helyen, közösen, zenével és prózában, az élet sokszínűségével és az emberi múlandóság örökkévalóságával.

Felszállunk és landolunk, például náluk:

Arany János, Petőfi Sándor, Babits Mihály, Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Nagy László, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Karinthy Frigyes, Örkény István, Zelk Zoltán, Szabó Éva,
Somlyó Zoltán, Gábor Andor és a kortársak: Adamis Anna, Buda Ferenc, Varró Dániel, Tóth Krisztina, Lackfi János, Nagy Zsuka, Debreczeni Boglárka, Séra Gábor, Erdős Virág, Bródy János…

Mindez
Lutter Imre Wlassics, Bánffy- és Radnóti-díjas előadóművész, műsorvezető, a Magyar Kultúra Lovagja
és Molnár György Kaleidoszkóp díjas verszenész közreműködésével.

 

 

 

 

 

 

 

X