Vers pingpong

Lutter Imre és Takács Bence versben beszélgető impro estje

Két művész, két párhuzamos világ, ami a nézők szeme láttára elevenedik meg versben – nincs két egyforma előadás, nincs két egyforma hangulat, csak az itt és most különleges állapota! A közönség dobja be a labdát: a kitalált témára mond verset az egyik előadó, s ezzel tovább üti a labdát a másik művésznek, aki az elhangzó versre reagál, újabb költeménnyel.     Az izgalmas, olykor felhőtlen és humoros, máskor húsba vágóan kemény és könyörtelen, őszinte szópárbaj minden verse újraíródik a színpadon – a két művész saját világát költi versbe, egyedi hangvételben, klasszikus és kortárs szerzők tollából, egészen a katarzisig… A versek a klasszikus és kortárs magyar költészet ismert és kevésbé ismert darabjai, mindig az adott témához kötődően. A repertoár hatalmas: Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Arany János, Petőfi Sándor, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Reményik Sándor, Radnóti Miklós, Karinthy Frigyes, Szabó Lőrinc, Nagy László éppúgy jelen van, mint Pilinszky János, Weöres Sándor, Szilágyi Domokos, Faludy György, Wass Albert vagy a jelenkor költői közül Kányádi Sándor, Juhász Ferenc, Csoóri Sándor, Buda Ferenc, Tandori Dezső vagy Csukás István költeményei. A humor és a bánat, a szerelmi fellángolás és a csalódás, a konfliktus és a feloldás, a gyermekkori és az örök játék, ember és állat, hit és hitetlenség, a társadalom és a kirekesztettség, a születés és az elmúlás versei folyamatosan reagálnak egymásra.     A hétköznapi sztorik, munka, családi kör témái mellett helyet kapnak balladai történetek, olyan tartalommal, mint a háború, béke, nemzet-haza-hazaszeretet, és még sorolhatnánk. A két előadó arra törekszik, hogy valóban ne legyen két egyforma est, és a meglévő repertoárt helyben is tudják bővíteni. Az egyes versekhez kapcsolódóan olykor a vershez fűződő történetek is elhangzanak, vagy a költő és az irodalom, vagy az előadók relevanciájában. Az interaktivitás folyamatos: mind az előadók incselkedései, egymásra történő reflexiói, mind a közönség folyamatos véleménynyilvánítása, kérdései, válaszai, választásai, döntéshelyzetben történő, egymással folytatott rövid beszélgetései izgalmassá teszik az előadást. Az előadás része egy zongora is, amelyen Lutter Imre motívumokat játszik olykor Takács Bence versei alatt, máskor verszenével válaszol.