Mint a serpák

Mint a Himaláját naponta háromszor megjáró serpák az oxigént,
Úgy vágylak én téged lélegzettől lélegzetig magamba szívni.

Mint havas hegycsúcsok közt a bolyongó, eltévedt turista,
Úgy fázom én utánad minduntalan és félek élni.

Mint a serpa, aki csak megy, csomag és megbízó nélkül,
Úgy magányos és szegény vagyok én nélküled.

Hadd szívjalak magamba, akár az üde, friss levegőt!
Mert megfulladok érted s fuldoklom veled.

Mint a semmit magával cipelő erőművész,
Kiről nem tudja senki, hogy csak bűvész

És trükk minden, amit mutat,
Én vagyok, ki utánad kutat.

És biztos nem látod,
De egyre fogyok.

És nem leszek.
Ha nem vagy.

Végtelenül
Végleges
A vég.

Csak te vagy végtelen.

Megjelent Lutter Imre Lételem című kötetében. Megvásárolható: a Líra könyvesboltokban, vagy megrendelhető itt: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/vers-drama/letelem-lutter-imre-versei