Szétrepedt képzelet

Lutter Imre: Szétrepedt képzelet

Zivatarhullám sodor fejem fölé glóriát.
Dörög az ég, másodpercre sem hallgat el.
Villámok cikáznak le és föl a felhőkön át,
s nincs, aki óvjon, aki véd, aki megölel.

Tombol a menny. A fékre lépnék. Csak ázik a föld.
Fejemben háborút vívnak gondolatok.
Míg a ház előtt hajlik, reszket, fél, fázik a tölgy,
én magamba roskadva kérdezem, hol vagyok?

Döglegyek neonzöldje rikít a levegőben.
Megszállják a lassan bomló fekáliát.
Felgyülemlik a bűz, harag duzzad az erőben,
a gyenge húzzon magára alufóliát!

Én is ezt teszem. Ezüst védőruhát faragok
göcsörtös, izomtól mentes mellem köré,
vékony páncélban repülve lassan haladok
a véget nem érő rakétamező fölé.

Széttárt karom, mint a sasszárny, nyugovóra inti
az egyszerű jelre kódolt ellenséget.
Mielőtt poraim imát káromolva hintik,
hadd szívjak még magamba egy kis emberséget.

Megjelent Lutter Imre Test és  tudat című kötetében. Megvásárolható: a Líra könyvesboltokban, vagy megrendelhető itt: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/vers-drama/test-es-tudat-lutter-imre-versei