Lutter Imre: Porosodó magány Nézd, alattunk milyen töredezett a föld… Szikkadt, fáradt, öreg arcát mutatja felénk. Ránk bámul. Tükre késői önmagunknak. Fordulj el, mielőtt megkönnyezed. A sírás nem enyhíti a fájdalmat. Könnytől nem nő a repedésekben virág, az...
Útközben – (megjelent: Székelyföld folyóirat)
Legfrissebb
bejegyzések
Vasárnap délben a kertben – (megjelent: Spanyolnátha folyóirat)
Lutter Imre: Vasárnap délben a kertben Kockás pléden a vajaskenyér két órája szétfolyt. A meleg limonádéból már biztos nem iszom többet. Forgok, mint a grillcsirke, egyenletesen süti bőröm a nap. Nem kentem magamra napolajat, nem szállt meg bögöly, sem...
Elhidegülés – (megjelent: A Vörös Postakocsi)
Lutter Imre: Elhidegülés Elfogy a lábam alatt a talaj elver a porban a nagy zivatar Nélküled én csak a ködbe veszek régi tanyánkon a szív didereg Sült karaj illata távoli már kinn a mezőn a paraszt se kaszál Érzem, a tél szaga jön közelebb este szeretni veled...
Lutter Imre: Útközben
Hangos szó után a békülés,
az ébresztő és az altató.
Megszokott szavakba bugyolált
szűretlen tartalom.
Könnyű ez, mint a levegő,
és súlyos, mint az átok.
Hogy némán is szólhatunk, ha kell,
s hogy szeretve lettünk barátok.
Zavar a fény, hunyd le a szemed.
Ne félj, itt vagyok, foglak.
A szőnyeget nézem, a mintáit felém,
s, hogy terhe maradt a talpnyomoknak.
Megjelent: Székelyföld folyóirat