Lutter Imre: Porosodó magány Nézd, alattunk milyen töredezett a föld… Szikkadt, fáradt, öreg arcát mutatja felénk. Ránk bámul. Tükre késői önmagunknak. Fordulj el, mielőtt megkönnyezed. A sírás nem enyhíti a fájdalmat. Könnytől nem nő a repedésekben virág, az...
Kuplé egy szabad villamosról – (megjelent: Opus folyóirat)
Legfrissebb
bejegyzések
Vasárnap délben a kertben – (megjelent: Spanyolnátha folyóirat)
Lutter Imre: Vasárnap délben a kertben Kockás pléden a vajaskenyér két órája szétfolyt. A meleg limonádéból már biztos nem iszom többet. Forgok, mint a grillcsirke, egyenletesen süti bőröm a nap. Nem kentem magamra napolajat, nem szállt meg bögöly, sem...
Útközben – (megjelent: Székelyföld folyóirat)
Lutter Imre: Útközben Hangos szó után a békülés, az ébresztő és az altató. Megszokott szavakba bugyolált szűretlen tartalom. Könnyű ez, mint a levegő, és súlyos, mint az átok. Hogy némán is szólhatunk, ha kell, s hogy szeretve lettünk barátok. Zavar a fény,...
Lutter Imre: Kuplé egy szabad villamosról
Szűk sétálón a villamos
Nem tudta itt neki tilos
Zsúfolt volt és igénytelen
Csúszkált az aszfalt rétegen
Kötött pályán mi lenne tét
ki adná meg való hitét
hát útra indult féktelen
át parkon piknik plédeken
Drukkoltam ülve egy padon
nagy keblű lány nézett nagyon
Megrándult teste, billegett
felvillanyozta az eget
Felszálltam és a nő elém
Büszke lettem alul kemény
Lógott vállán a bőrkabát
Éreztem citrus illatát
Bádog szívem míg zakatolt
E nő a lelkemig hatolt
Fülemben dobolt pulzusom
Szitált a szoknya a hason
Két épület közt ment az út
Tisztán láttam hogy nincs kiút
A villamos nem fékezett
De test a testhez érhetett
Kóbor áram talán kitart
Vágány nélkül keskeny a part
Szikrákat szórt akár a szem
A villamos már csak ilyen
Világgá kint a réteken
Nem kell semmit sem értenem
Az ő a mi már én vagyok
Elveszve s végleg szabadok
Megjelent: Opus folyóirat