Lutter Imre: Porosodó magány Nézd, alattunk milyen töredezett a föld… Szikkadt, fáradt, öreg arcát mutatja felénk. Ránk bámul. Tükre késői önmagunknak. Fordulj el, mielőtt megkönnyezed. A sírás nem enyhíti a fájdalmat. Könnytől nem nő a repedésekben virág, az...
Elhidegülés – (megjelent: A Vörös Postakocsi)
Legfrissebb
bejegyzések
Vasárnap délben a kertben – (megjelent: Spanyolnátha folyóirat)
Lutter Imre: Vasárnap délben a kertben Kockás pléden a vajaskenyér két órája szétfolyt. A meleg limonádéból már biztos nem iszom többet. Forgok, mint a grillcsirke, egyenletesen süti bőröm a nap. Nem kentem magamra napolajat, nem szállt meg bögöly, sem...
Útközben – (megjelent: Székelyföld folyóirat)
Lutter Imre: Útközben Hangos szó után a békülés, az ébresztő és az altató. Megszokott szavakba bugyolált szűretlen tartalom. Könnyű ez, mint a levegő, és súlyos, mint az átok. Hogy némán is szólhatunk, ha kell, s hogy szeretve lettünk barátok. Zavar a fény,...
Lutter Imre: Elhidegülés
Elfogy a lábam alatt a talaj
elver a porban a nagy zivatar
Nélküled én csak a ködbe veszek
régi tanyánkon a szív didereg
Sült karaj illata távoli már
kinn a mezőn a paraszt se kaszál
Érzem, a tél szaga jön közelebb
este szeretni veled sietek
Alszik a kertben a rózsabokor
színes avarban a macska kotor
Harcol az égben a fény odafent
félhet a hold is, a nap lepihent
Felmelegíthet a szánkban a csók
míg belefojtjuk a csendbe a szót
Lángol az éjben a sok tüzifánk
őszre cseréljük a nyári ruhánk
Megjelent: A Vörös Postakocsi