Lutter Imre: Porosodó magány Nézd, alattunk milyen töredezett a föld… Szikkadt, fáradt, öreg arcát mutatja felénk. Ránk bámul. Tükre késői önmagunknak. Fordulj el, mielőtt megkönnyezed. A sírás nem enyhíti a fájdalmat. Könnytől nem nő a repedésekben virág, az...
Újratervezés – (megjelent: Opus folyóirat)
Legfrissebb
bejegyzések
Vasárnap délben a kertben – (megjelent: Spanyolnátha folyóirat)
Lutter Imre: Vasárnap délben a kertben Kockás pléden a vajaskenyér két órája szétfolyt. A meleg limonádéból már biztos nem iszom többet. Forgok, mint a grillcsirke, egyenletesen süti bőröm a nap. Nem kentem magamra napolajat, nem szállt meg bögöly, sem...
Útközben – (megjelent: Székelyföld folyóirat)
Lutter Imre: Útközben Hangos szó után a békülés, az ébresztő és az altató. Megszokott szavakba bugyolált szűretlen tartalom. Könnyű ez, mint a levegő, és súlyos, mint az átok. Hogy némán is szólhatunk, ha kell, s hogy szeretve lettünk barátok. Zavar a fény,...
Lutter Imre: Újratervezés
Te is botlottál. Én is.
Mégis, jó így, hogy egymásba.
Közös az asztal, a szék.
Engem gerincferdülés, téged
egy bokaficam szed ráncba.
Egy konyhában ülünk
az is közös, ámulunk csendben
az abrosz fölött.
Két deformált test egy végleg
torzzá vált világban.
Csak azt viselem nehezen,
hogy erőszakkal, de nekem
vallani kell. Szeretlek, persze,
szeretsz.
Fejem gyógyszerezem, feszít,
csak lehúz folyton a fájdalom, harag.
Szédülés, zuhanás.
Közös az ágy. De jó lenne
újra, mint régen, buja vágyakkal
a paplan alatt.
Megjelent: Opus folyóirat