Szétrepedt képzelet

Lutter Imre: Szétrepedt képzelet

Zivatarhullám ácsol fejem fölött glóriát.
Süvít a szél, másodpercre sem hallgat el.
Villámok cikáznak le-föl az égen, ködön át,
s nincs, aki óvjon, aki véd, aki megölel.

Ordít a vihar. Sikolt a menny és ázik a föld.
Fejemben háborút vívnak gondolatok.
Míg a ház előtt hajlik, reszket, fél, fázik a tölgy,
én magamban kérdezem, Istenem, hol vagyok?

Vergődni jöttem a szívek közé, héj, emberek,
átitatja lelkem a bánat csúf mocska!
Tanácsot osztani, se ellenkezni nem merek,
az intrikus – kenyér helyett – tán kővel dob ma.

Döglegyek neonzöldje rikít a levegőben.
Megszállják a bomló, büdös fekáliát.
A harag mérge fészkel a duzzadó erőben,
a gyenge húzzon magára alufóliát!

Én is ezt teszem. Ezüst védőruhát faragok
göcsörtös, izomtól mentes mellem köré,
vékony páncélban repülve lassan haladok
a végtelent jelentő álmok, s felhők fölé.

Széttárt karjaim, mint sasszárny, nyugovóra intik
az egyszerű jelre kódolt ellenséget.
Mielőtt poraim imát káromolva hintik,
hadd szívjak még magamba egy kis emberséget.

Megjelent Lutter Imre Test és  tudat című kötetében. Megvásárolható: a Líra könyvesboltokban, vagy megrendelhető itt: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/vers-drama/test-es-tudat-lutter-imre-versei