„A dolgok változnak,
a vers örök”

A dolgok változnak. A vers örök.
Az élet őszinte szóért könyörög.
Mit leírni mersz, a hited, a vágyad,
Elcsalt szerelem és pusztuló század:

Mögötted sok halott, az úton rögök,
Búzatáblákban érthetetlen körök,
Rejtély, hogy ki vagy. S az is, hogy ki ért,
Remélheted, hogy élhetsz valakiért.

Első sírás, sok mosoly és bánat,
Századik csalódást hagyod utánad.
Felkelsz reggel, a rutinod kábít,
S kétkedve nézed, ha valami csábít.

Vers azért van, hogy megtaláld magad,
Versbe zárt élet: a sorok közt te vagy!
Sok közül egy pedig csakis úgy lehetsz,
Ha magad éled meg az idézeted.

Kéz a kézben együtt a jó és a rossz,
S nem tudhatod, hogy mit hoz még a sors.
Közhely itt minden, s te bábu vagy csupán,
Rajtad áll, hogy merre lépsz a sakktáblán.

Szüless meg újra minden egyes nap,
Hallj anyai szót, s mit prédikál a pap,
Több akarj lenni, mint egy anyakönyv,
Adat a rendszerben, maroknyi közöny.

A dolgok változnak. Változnak a korok.
S változatlanul igazak a sorok.
Az élet elmúlik, az érzés marad,
A holnaputánban keresed magad.

Legyél hát bölcs, s ha sor követ sort,
Ismerd fel erőd és éld meg a kort.
Eggyé áll össze milliárd atom,
Versbe írt érzés, ez a hatalom.