Árva sóhaj

Még belemegyünk a nyárba,
s hogy rövidülnek az éjek,
esténként érezzük árva
sóhaját a kelő szélnek.

A nyivákoló szúnyogok
s az őket üldöző békák
se hitetik el velünk, hogy
a nyár ősszel is megy tovább.

Közeledik a szeptember.
Udvaron eb ugatja az
esténként hűvös közönnyel
hulló, fényes csillagokat.

Borzongok, hogy elmegy az év
s vele szalad az életünk.
Vitázni nincs idő és érv.
Tán megállok, tán nincs időnk.

Megjelent Lutter Imre Lételem című kötetében. Megvásárolható: a Líra könyvesboltokban, vagy megrendelhető itt: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/vers-drama/letelem-lutter-imre-versei