Árva sóhaj

Legfrissebb
bejegyzések

Mikor az óra megállt

Lutter Imre: Mikor az óra megállt   Azóta félek az éjszakai telefonoktól. Azóta némítanám a hajnali hívásokat. Mert az idő akkor tényleg megállt. Nem mi állítottuk meg a faliórát és valami végérvényesen megváltozott. Mindenki aludt már. A ház, az utca Budapesten,...

Ébresztő

Lutter Imre: Ébresztő   Mit bánod te hogy mit szól a szomszéd hogy ugat a kutya, s jön-e reggel a kukáskocsi házad elé ha jön, mennyi szemetet szór szét és hagy maga után sárban és mocsokban hogyan fogad az irodai lom a termelékenységet elváró főnök a...

Kényszer képzelet

Lutter Imre: Kényszer képzelet   Te meg tudod mondani, miféle képzetek rohannak le és próbálod magad újjá teremteni nap mint nap? Én igen. Fekete borsószemek gurulnak felém a földön, falra voltak hányva, mint a hétköznapi közöny, onnan gördülnek elém. Futnak...

Még belemegyünk a nyárba,
s hogy rövidülnek az éjek,
esténként érezzük árva
sóhaját a kelő szélnek.

A nyivákoló szúnyogok
s az őket üldöző békák
se hitetik el velünk, hogy
a nyár ősszel is megy tovább.

Közeledik a szeptember.
Udvaron eb ugatja az
esténként hűvös közönnyel
hulló, fényes csillagokat.

Borzongok, hogy elmegy az év
s vele szalad az életünk.
Vitázni nincs idő és érv.
Tán megállok, tán nincs időnk.

Megjelent Lutter Imre Lételem című kötetében. Megvásárolható: a Líra könyvesboltokban, vagy megrendelhető itt: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/vers-drama/letelem-lutter-imre-versei

 

X