Lutter Imre: Elhidegülés Elfogy a lábam alatt a talaj elver a porban a nagy zivatar Nélküled én csak a ködbe veszek régi tanyánkon a szív didereg Sült karaj illata távoli már kinn a mezőn a paraszt se kaszál Érzem, a tél szaga jön közelebb este szeretni veled...
Legfrissebb
bejegyzések
Újratervezés – (megjelent: Opus folyóirat)
Lutter Imre: Újratervezés Te is botlottál. Én is. Mégis, jó így, hogy egymásba. Közös az asztal, a szék. Engem gerincferdülés, téged egy bokaficam szed ráncba. Egy konyhában ülünk az is közös, ámulunk csendben az abrosz fölött. Két deformált test egy végleg...
Görbetükör – (megjelent: Ambroozia folyóirat)
Lutter Imre: Görbetükör Tükörből néz rám még az ismeretlen, tegezni nem merném az öreget. Tágul az írisz, a tekintet tompa: nem eszik, s nem alszik már eleget. Hiába kérdezném, mi csúszott félre? hiába mondanám, hogy itt vagyok! lerogyna úgyis a fa karosszékbe,...
Lázálom – (megjelent: A Vörös Postakocsi)
Lutter Imre: Lázálom mint sánta, vagy mint részeg úgy botorkálok a szobában, üldözött kísértet. pedig mára nem nyomaszt, hogy annyi nő járt már itt, előtted. fürödnél, de még meztelen, beszaladsz egy bugyiért, aztán már hallom, hogy indul a zuhany. káprázat az...
Csendélet – (megjelent: Spanyolnátha folyóirat)
Lutter Imre: Csendélet Párás a levegő. Tompa kábulattal figyelem, amint egy szöcske átvergődi magát a meghajló fűszálon. Leguggolok, ráhajtom fejem a gyepre s figyelek: fű rés por Visszacsábít a kempingágy. Nyikorog. Tűz a nap, keresem szemüvegem, mielőtt ma is...