Szürke hamu festi sötétre az eget. Nem látni túl a magas palánkon. Pokoli tüzet gyújtottak odabent, száll a lélek túl minden határon. Elborzadva gondolsz a gomolygó füstre. Benne az élet, sok csíny, nevetés, hajdani találkozások, emlékek, első randevúk, vágy és...
Fáradt fohász
Legfrissebb
bejegyzések
Triangulum – versek három hangra
Három költő, három világ, három hang, egy kötetben. A költők egymásnak adott hívószavaiból versek születtek, amik most képeket alkottak maguknak. Így szólnak együtt, a Triangulum hangján… mert “A VERS ÖRÖK”.
Ha szeretsz… Sorok között Lutter Imrével – ismert emberek ismeretlen történetei versekkel
Mi a közös Pásztor Erzsi, Besenyei Péter, Jakupcsek Gabriella, Geszti Péter, Balázs Klári, Sváby András és Szabó Győző életében? Mindannyiuknál volt egy sorsdöntő pillanat, amikor a vers fontossá vált.
Lutter Imre: Fáradt fohász
Hol van az iskola honnan
Műveltség szava hallik a tornateremből?
Visszavonulhat a múlt és
Érzelem árad szép fiatal gyerekekből?
Felcseperedve ma-holnap
Fegyvert fog, ha a tiszt rászól a seregből
Elhal a hang, a jövő már
Mása se lesz, mert nem közelíti meg egyből
Azt, ami emberi jellem.
Ordítás veszi át a helyét ma a csendnek
Nem lelem én, hova tűnik,
Látom az ész most híve az egyszerüségnek
Szűk szavu emberek állnak
S itt a tömeg hőzöng maga nyers erejével
Vágy zakatol dideregvén
Úgy keresik tán önmaguk elszigetelve
Részegedik ez a rendszer
Égi jelek sem ijesztik, nem, nem ijed meg
Tébolya itt fenyeget már
Elviszi mind, ki átviheti a szerelmet
Felkel a nap, zene árad
Nincs odakünn se világ, se barát, ellenség
Álmosan ints a vonatnak
Dombokon át, lám, hogy tova tűnik az emlék
Elszalad innen a táj és
Gyorsan elillan az életvágy, ha feladnád
Nem feleded, noha fáj és
Gyógykezelés se segít, csak fájdalom adná
Azt az erőt, ami képes
Még hitet adni a lélek szűk folyosóján
Eltemetem vele rögvest
Emberi elme sötétlő ördögi mocskát
Létezik itt a varázslat
Nézd, felemel a világ zsarnok diadalján
Légy te az új siheder ma,
Az, ki szerelmesen élhet nimbuszok árnyán
Majd ha a zord, komisz elméd
Eltemeti az önérzet rég puha fáját
Torz, hazug élete képét
Ring a koporsó, és vele sáncot emel rád
Tükreid oldalain, lásd
Vak falakat látsz, nincs közeledben igazság
Nem veri vissza a fényét
Semmi, de nem baj, költöd az emberek álmát
Látod, a nép hogyan él ma?
Most az egész haza nemzeti lázba vegyül
Társadalom soha nem tud
Egymaga küzdeni, elfogy a vágya belül
Nézz körül egyszeri ember
Semmi valós körülötted, minden a látszat
Nincs érték, se szabadság nincs
Számkivetettként csöndre legyint az alázat
Ébred az ifjui vágy tán
Ellene menni se lesz rest majd a parancsnak
Sok fiatal szeme éber
Nem vezetik meg hangzatos ősi dalokkal
Elszabadulnak az álmok
S újra jövőt épít, ha a múlt hazug ormán
Tombol az ördög, az álnok
Felszabadulhat, s ünnepet ülhet az ország
Hogyha köszönt a nyugat, majd
Könny csorog arcomon, és veletek zokogok
Elfeledem, ami múlhat
Holnapután nevetek s a világra nyitok
Itt lehetek veletek még?
Vagy legyen életem egy vers, halvány-töredék…
Megjelent Lutter Imre Lételem című kötetében. Megvásárolható: a Líra könyvesboltokban, vagy megrendelhető itt: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/vers-drama/letelem-lutter-imre-versei