Fáradt fohász

Legfrissebb
bejegyzések

Mikor az óra megállt

Lutter Imre: Mikor az óra megállt   Azóta félek az éjszakai telefonoktól. Azóta némítanám a hajnali hívásokat. Mert az idő akkor tényleg megállt. Nem mi állítottuk meg a faliórát és valami végérvényesen megváltozott. Mindenki aludt már. A ház, az utca Budapesten,...

Ébresztő

Lutter Imre: Ébresztő   Mit bánod te hogy mit szól a szomszéd hogy ugat a kutya, s jön-e reggel a kukáskocsi házad elé ha jön, mennyi szemetet szór szét és hagy maga után sárban és mocsokban hogyan fogad az irodai lom a termelékenységet elváró főnök a...

Kényszer képzelet

Lutter Imre: Kényszer képzelet   Te meg tudod mondani, miféle képzetek rohannak le és próbálod magad újjá teremteni nap mint nap? Én igen. Fekete borsószemek gurulnak felém a földön, falra voltak hányva, mint a hétköznapi közöny, onnan gördülnek elém. Futnak...

Lutter Imre: Fáradt fohász

 

Hol van az iskola honnan
Műveltség szava hallik a tornateremből?
Visszavonulhat a múlt és
Érzelem árad szép fiatal gyerekekből?

Felcseperedve ma-holnap
Fegyvert fog, ha a tiszt rászól a seregből
Elhal a hang, a jövő már
Mása se lesz, mert nem közelíti meg egyből

Azt, ami emberi jellem.
Ordítás veszi át a helyét ma a csendnek
Nem lelem én, hova tűnik,
Látom az ész most híve az egyszerüségnek

Szűk szavu emberek állnak
S itt a tömeg hőzöng maga nyers erejével
Vágy zakatol dideregvén
Úgy keresik tán önmaguk elszigetelve

Részegedik ez a rendszer
Égi jelek sem ijesztik, nem, nem ijed meg
Tébolya itt fenyeget már
Elviszi mind, ki átviheti a szerelmet

Felkel a nap, zene árad
Nincs odakünn se világ, se barát, ellenség
Álmosan ints a vonatnak
Dombokon át, lám, hogy tova tűnik az emlék

Elszalad innen a táj és
Gyorsan elillan az életvágy, ha feladnád
Nem feleded, noha fáj és
Gyógykezelés se segít, csak fájdalom adná

Azt az erőt, ami képes
Még hitet adni a lélek szűk folyosóján
Eltemetem vele rögvest
Emberi elme sötétlő ördögi mocskát

Létezik itt a varázslat
Nézd, felemel a világ zsarnok diadalján
Légy te az új siheder ma,
Az, ki szerelmesen élhet nimbuszok árnyán

Majd ha a zord, komisz elméd
Eltemeti az önérzet rég puha fáját
Torz, hazug élete képét
Ring a koporsó, és vele sáncot emel rád

Tükreid oldalain, lásd
Vak falakat látsz, nincs közeledben igazság
Nem veri vissza a fényét
Semmi, de nem baj, költöd az emberek álmát

Látod, a nép hogyan él ma?
Most az egész haza nemzeti lázba vegyül
Társadalom soha nem tud
Egymaga küzdeni, elfogy a vágya belül

Nézz körül egyszeri ember
Semmi valós körülötted, minden a látszat
Nincs érték, se szabadság nincs
Számkivetettként csöndre legyint az alázat

Ébred az ifjui vágy tán
Ellene menni se lesz rest majd a parancsnak
Sok fiatal szeme éber
Nem vezetik meg hangzatos ősi dalokkal

Elszabadulnak az álmok
S újra jövőt épít, ha a múlt hazug ormán
Tombol az ördög, az álnok
Felszabadulhat, s ünnepet ülhet az ország

Hogyha köszönt a nyugat, majd
Könny csorog arcomon, és veletek zokogok
Elfeledem, ami múlhat
Holnapután nevetek s a világra nyitok

Itt lehetek veletek még?
Vagy legyen életem egy vers, halvány-töredék…

Megjelent Lutter Imre Lételem című kötetében. Megvásárolható: a Líra könyvesboltokban, vagy megrendelhető itt: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/vers-drama/letelem-lutter-imre-versei

 

X