Hazám! – verskoncert

 A HAZÁM című zenés-verses est a magyar költészet legszebb alkotásain keresztül szól a szabadságról, a hazaszeretetről és az összetartozásról – arról az erőről, amely nem ismer sem fizikai, sem szellemi határokat. Az előadás üzenete az egész magyarsághoz szól: az anyaországban és a határokon túl élőkhöz egyaránt, kortól függetlenül.

A műsorban Petőfi Sándor, Arany János, Babits Mihály, Ady Endre, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, József Attila, Radnóti Miklós, Reményik Sándor, Nagy László, Wass Albert, Kányádi Sándor, Csoóri Sándor, Buda Ferenc és Zalán Tibor versei csendülnek fel, Lutter Imre előadásában, Huzella Péter gitárjátékával és megzenésített költeményeivel kísérve.

A „Kiáltás a mai magyarokhoz” nem csupán zenés irodalmi est, hanem lélekemelő vallomás a nemzetről, a közös sorsról, a Kárpát-medence tájairól és a hitről. Meghívás egy olyan belső utazásra, ahol a szó és a dallam egyaránt otthonra talál – bennünk, magyarokban.

Az előadás folyamatosan váltja a hangnemeket. A Lutter Imre Radnóti- és Bánffy-díjas előadóművész, költő, a Magyar Kultúra Lovagja által tolmácsolt versek feszültségből humorba, feszegető kérdésekből többértelmű válaszokba, figyelő álláspontból aktív jelenlétben csapnak át, miközben a Huzella Péter Kossuth-díjas zeneszerző, előadóművész révén gitárral kísért és énekelt dalok megteremtik a szükséges harmóniákat, hangulatokat, amik olykor elválasztják, máskor pedig összekötik az évszázados távolságokból egymás mellé kerülő szerzők alkotásait.

A HAZÁM című zenés-verses est hangzását a gitár és az emberi hang két különböző, mégis egymásra hangolt világa határozza meg. Huzella Péter gitárjátéka – amelyben a népzenei motívumok, a sanzonos játékosság, a lírai pengetések és a mélyen átélt balladisztikus hangvétel egyaránt jelen vannak – finoman fonódik össze Lutter Imre markáns, pontos és érzékeny versmondásával. A gitár nem pusztán kísér, hanem atmoszférát teremt: hol ringató, hol sodró ritmust ad, hol szinte észrevétlenül hordozza a gondolatokat, máskor erőteljes jelenlétével emeli az érzelmi tétet.

A színpadon tehát két különböző művészi energia találkozik: Huzella zenéjének belső lírája és barátságos, személyes tónusa; valamint Lutter előadásának sokszínűsége, amely a csendes, belülről építkező feszültségtől a harsány erejű kiáltásig terjed. A versek nem illusztrációként hangzanak el, hanem önálló drámai egységként, amelyeket a zene hol összeköt, hol finoman szétválaszt, hogy a gondolatok saját fényükben csilloghassanak.