Fúj a szél

Lutter Imre: Fúj a szél

Szél fúj dallamot a tűnő éjszakába.
Szél vág réseket a köd hideg falán.
Széltől reped a múló sötétség.
Széltől lesz majd hajnalhasadás talán.
Szél hatol az odún át a kérges fába.

Szél repeszti széjjel a kérges tenyeret.
Szél kapaszkodik anyám ősz hajába.
Szél keringőzik a faluvégen.
Szél se gyógyír az emberek bajára.
Szél járja át a kiüresedett lelket.

Széltől óvtak engem gyerekkoromban.
Szélkakasoknak nem kell kapirgálni.
Szél citált, ha hittem nyájas szónak.
Széllel szemben is nyitott szemmel járni?
Szélfútta életek hevernek halomban.

Szél fújja a földeket, mindent elsodor.
Szél üti az agyat, megfáradt fejet.
Szélben mormol imát künn a lelkész.
Szél száll a szóval a mennybe Istenhez.
Szélben is áll az erős vár, a kolostor.

Szél borzolja a búzát, s hoz új kenyeret.
Szél repít egy sajgó jajszót messzire.
Szél szítja a lángot a szívekben.
Szél dönti el, hagy engem vagy elvisz-e.
Szél sodor az erdőlombról bús levelet.

Szél fodrozza a tó vizét s jeget fakaszt.
Szél hordja szét a városban a havat.
Szél kapaszkodik a faszánkóba.
Széllel szemben kevés a jó akarat.
Szél hoz hideg után meleget és tavaszt.

Szélen állok.
Szélre tettek.
Széltelenül, csöndben maradok.
Céltalanul ott fenn lebegek.
Jaj, a szél fúj.

Megjelent Lutter Imre Test és  tudat című kötetében. Megvásárolható: a Líra könyvesboltokban, vagy megrendelhető itt: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/vers-drama/test-es-tudat-lutter-imre-versei