Lázálom (megjelent: A Vörös Postakocsi, 2025)

Lutter Imre: Lázálom

mint sánta, vagy mint részeg
úgy botorkálok a szobában,
üldözött kísértet.
pedig mára nem nyomaszt,
hogy annyi nő járt már itt, előtted.
fürödnél, de még
meztelen, beszaladsz egy bugyiért,
aztán már hallom, hogy indul a zuhany.
káprázat az élet, én meg csak lefagyva
állok a szőnyeg közepén.
ki hitte volna még a gimiben, hogy
te meg én… vakok voltunk akkor
még mindannyian.
most bemennék utánad, megmosni
hasadat, lábad. nem firtatnám,
hogy kik voltak előttem, úgyis tudom,
rajongott érted a pék fia,
de nem szeretted őt sem. hogy rám
vártál, mikor jön meg az eszem végre,
a görbe esték, hosszú hajtincsek
lakkízét mikor köpöm ki végre
a számból. füstszag és könnyek
ízét ma is érzem, ha nyelek,
rám feszül mára a léha élet után
minden kötelesség. lázálmok gyötörnek.
ami fontos, az mára csakis te vagy,
s míg tusolsz, leveszem a trikóm,
és benyitok hozzád. nem kértél,
hogy jöjjek utánad, de nem lepődsz meg,
s nem büntetsz a múltért, nem veszed
régi, könnyű nők neveit a szádra,
de a szappant kéred, s hogy lépjek
hozzád végre én is a kádba.

Megjelent: A Vörös Postakocsi