Nihil (megjelent: Ambroozia folyóirat, 2025)

Lutter Imre: Nihil

Éjjelek, gyűrött baldachin fejem fölé.
Sikít a csend, s csak fátyolosan látok.
Elzár az idő, zsugorodó remény,
hogy gyermekem integet felém.
Áldás helyett agyon nyom az átok.
Semmim nincs. Hiába van minden.
Vágyott életre a pénz nem gyógyszer.
Csak a parázsló fa illata tölti el
a szobát, némi jó érzéssel.
hiába népszerűség vagy karrier.
Lassan úgy tűnik, minden hiába,
túl vagyok az aranykoron. Ráncosodom,
fiam, lányom után kutatok, én árva.
Másnak ikrei jönnek párba,
s nekem elgurul fiatalkorom…
Barát, s asszony figyelmem mással tereli
folyton, s én, mint kivénhedt bába,
kinek kincse csak számláját terheli,
üres szemmel nézem az eheti
bevételt mosolyból, de az is elfogy mára.
Koldulok utcán, ágyban, buszon.
Nekem te vagy a kincs, a mindenem,
kottán a hangjegy, prézli a húson,
de már kettőnknél is jobban tudom,
egy a kincs: szüless meg végre gyermekem!

Megjelent: Ambroozia folyóirat