Régmúlt karácsonyok nyomában

Lutter Imre: Régmúlt karácsonyok nyomában

Elmúlt karácsonyok emlékét őrzöm.
Keresem a hóban a piros ember nyomát.
Olvadt lábnyomot, nagy gumicsizmáét.
Zörög fülemben a sztaniol hangja,
amint bontom a szaloncukor
arany csomagolópapírját
kis kezeimmel. Lassan.
Ülök a kanapén, akasztókkal az ölemben.
A tévé fénye meg-megvillan a cukrosdobozon,
s várom, hogy nagyanyám,
ez a csöpp, törékeny asszony
megmozgassa a nyikorgó kilincset,
éles barna szemével, barázdás arcával
megjelenjék az ajtóban.
De már nem jön.
Ahogy sok, izgalommal várt
közös karácsonyeste is távolodóban.
Eltűnnek a pontos képek az éjszakák
egyre sűrűbb rengetegében
a hátam mögött,
ahová alig látok,
s oly távol kerülnek,
mint gyermeki fejem fölött
a plafont karcoló csúcsdísz.
Most lenn a tekintet.
Nézem a sáros földet.
A lucskos, barna talajon
friss keréknyomok fodroznak.
Meglátom arcom – apám néz vissza rám,
s a ringó, bugyborékos víz zavarában
a keresett Télapót gondolom
az égről tükröződni.
Kedvem volna angyalt játszani hóban,
ha lenne. Mint hajdan, gyerekkorban.
De földhözragadt emberségem
nem hiszi már a század nagy csillogását.
Felnőttem, vagy a fenyő lett kisebb,
s az álmaim kísértenek ébren.
Ám a Mikulás nem jön,
s a dió, mogyoró, mák is más ízű,
mint amit anyám a kalácsba sütött.

Megjelent Lutter Imre Test és  tudat című kötetében. Megvásárolható: a Líra könyvesboltokban, vagy megrendelhető itt: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/vers-drama/test-es-tudat-lutter-imre-versei