Megmaradt emlékeim

Ködbe borulván alszik a táj kinn
Fel se riad ma az éber egér
Gyermeki álmom kúszik a fákon
S képzeletem tova tűnik azér

Túl ezer éjjelen át, ha tekintek
Régi nyarakra, kamasz magamat
Látom amint nyeszlett sihedernek
Vágya határtalan égbe szalad.

Nem feledem, hogy megremegett két
Lábam, amíg szívtam a bagót
Meg ne neszelje anyám cigarettám
Félve figyeltem az ablak alól

Hogyha sokáig ment haverokkal
Esti bulink kocsmás zajon át
Édesapám megvárt s hazaérvén
Ő szolidan nyugtatta anyát

Mindenemet, mit kaptam e földön
Vágy, szeretet, becsület s a tudás
Szép szüleim, most hadd köszönöm meg
Féltve figyelve a múlt aranyát.

Hogyha belobban a vég, nesze semmim
Nem marad és nem lesz soha már
Akkor is itt lesz száz kicsi emlék
És utamon cipelem ma tovább.

Megjelent Lutter Imre Lételem című kötetében. Megvásárolható: a Líra könyvesboltokban, vagy megrendelhető itt: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/vers-drama/letelem-lutter-imre-versei