Mint a serpák

Legfrissebb
bejegyzések

Mikor az óra megállt

Lutter Imre: Mikor az óra megállt   Azóta félek az éjszakai telefonoktól. Azóta némítanám a hajnali hívásokat. Mert az idő akkor tényleg megállt. Nem mi állítottuk meg a faliórát és valami végérvényesen megváltozott. Mindenki aludt már. A ház, az utca Budapesten,...

Ébresztő

Lutter Imre: Ébresztő   Mit bánod te hogy mit szól a szomszéd hogy ugat a kutya, s jön-e reggel a kukáskocsi házad elé ha jön, mennyi szemetet szór szét és hagy maga után sárban és mocsokban hogyan fogad az irodai lom a termelékenységet elváró főnök a...

Kényszer képzelet

Lutter Imre: Kényszer képzelet   Te meg tudod mondani, miféle képzetek rohannak le és próbálod magad újjá teremteni nap mint nap? Én igen. Fekete borsószemek gurulnak felém a földön, falra voltak hányva, mint a hétköznapi közöny, onnan gördülnek elém. Futnak...

Mint a Himaláját naponta háromszor megjáró serpák az oxigént,
Úgy vágylak én téged lélegzettől lélegzetig magamba szívni.

Mint havas hegycsúcsok közt a bolyongó, eltévedt turista,
Úgy fázom én utánad minduntalan és félek élni.

Mint a serpa, aki csak megy, csomag és megbízó nélkül,
Úgy magányos és szegény vagyok én nélküled.

Hadd szívjalak magamba, akár az üde, friss levegőt!
Mert megfulladok érted s fuldoklom veled.

Mint a semmit magával cipelő erőművész,
Kiről nem tudja senki, hogy csak bűvész

És trükk minden, amit mutat,
Én vagyok, ki utánad kutat.

És biztos nem látod,
De egyre fogyok.

És nem leszek.
Ha nem vagy.

Végtelenül
Végleges
A vég.

Csak te vagy végtelen.

 

Megjelent Lutter Imre Lételem című kötetében. Megvásárolható: a Líra könyvesboltokban, vagy megrendelhető itt: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/vers-drama/letelem-lutter-imre-versei

 

X