Nem múlunk Média hozzáadása

Melletted fekszem.
Nézem, ahogyan lélegzel,
fel és le mozog a takaró.
Jó a paplan alatt, idebenn
összebújva melegen
hozzád érni.

Tested feszül.
Nem kínok kínjai miatt,
épp ellenkezőleg.
Kéred, masszírozzalak.
Ha nem kérnéd is tenném,
ez a rituálém.

Elernyedsz, átengeded
magad a csöndnek. Semmi nesz.
A figyelem helyét lassan
átveszi a lélegzés egyenletes,
időtlen ritmusa.
Az érintés egyre lágyabb.

Kezem elernyed, lankad,
vágyam feszül.
Kapaszkodom, robbanó idegekkel
a vég nélküli éjszakába,
mint anya, ki éppen ma szül.
Az ébredés az álom újabb nyitánya.

Nappal nagy a zaj.
De éjjel nem bánt a tudat,
hogy odakünn ott a baj.
Hogy a gyűlölet ránk köszön,
hogy ma is éhes a hajléktalan
és a lelketlen láncra veri a kutyákat.

Hiába rágódnánk, hasztalan.
Most mi vagyunk egymásnak.
Belesimulunk saját tudatunkkal,
de kettőnk szerelmével
az éjszakába. A Hold figyel
a hiányzó függöny mögül.

Persze, széttört a mézeskalácsház,
elmúltak a mézeshetek,
s én mégis újra érzem,
hogy átjár leheleted,
mint a huzat a szélverte házat
és tekinteted szemlecsukva is rajtam.

Megjelent Lutter Imre Lételem című kötetében. Megvásárolható: a Líra könyvesboltokban, vagy megrendelhető itt: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/vers-drama/letelem-lutter-imre-versei