Mélykék az ég a Buckingham felett Megcsillan a napfény az ablakokon Néhány napja halkabb lett az élet A pompás régi kőépület soron Búcsút intett végleg a királynő A palotában halk suttogás hallik Hét évtizedes emberöltővel A jelen most történelemmé válik A birodalom...
Nők a volán mögött
Legfrissebb
bejegyzések
Mikor az óra megállt
Lutter Imre: Mikor az óra megállt Azóta félek az éjszakai telefonoktól. Azóta némítanám a hajnali hívásokat. Mert az idő akkor tényleg megállt. Nem mi állítottuk meg a faliórát és valami végérvényesen megváltozott. Mindenki aludt már. A ház, az utca Budapesten,...
Ébresztő
Lutter Imre: Ébresztő Mit bánod te hogy mit szól a szomszéd hogy ugat a kutya, s jön-e reggel a kukáskocsi házad elé ha jön, mennyi szemetet szór szét és hagy maga után sárban és mocsokban hogyan fogad az irodai lom a termelékenységet elváró főnök a...
avagy majdnem minden, amit a száguldó riporter nem mondott el
Lutter Imre egykoron, amikor a TV2 Mokka száguldó riportere volt, minden reggel
bejelentkezett az utakról és életképet adott az országnak. Ebből született egy könyv, amely
tükör és görbetükör a társadalomnak, szatirikus humor, amelyben a nők vezetése valójában
csak eszköz arra, hogy magunkra, magunkba nézhessünk…
Gianni Annoni ezt írja róla:
“Aprólékos és figyelmes Lutter Imi nőkről adott leírása. Ebből két dolog következik: ha mellette ült a női sofőr, miért nem inkább a lábát nézte a helyett, hogyan vezet? Ha pedig vele szembe jött, külön autóval, akkor, Imi drágám, te mit csináltál a volán mögött? Csak nézelődtél??? Én láttam az ő autóját és vezetését, tisztaság, rend, sportosan és óvatosan vezet, de közben telefonál folyton. Nőkkel, akik szintén vezetnek… Amúgy ironikus és egyben jó kedélyű a könyv. A lányoknak ajánlom, ne vegyék komolyan, mert akkor Imi nem éli túl.”
Zimány Linda kommentje:
“Tetszetős könyv nekünk nőknek, “igazi nőknek”, ha nem vesszük túl komolyan a kissé ironikus, ellenben pont emiatt megmosolyogtató megjegyzéseket egy férfitól. Tetszetős könyv az “igazi férfiaknak”, mert végre megsimogatja egójukat. És így van ez rendjét… Én most tanulok vezetni. Az oktatóm szerint jól megy a szekér (alattam), bár nekem még kétségeim vannak efelől a forgalomban. De élvezem, amikor nézésemmel bevetem a
“gyámoltalan szőke nő vezetni tanul” sztereotípiát, és a férfiak rendkívül előzékennyé vállnak még a legnagyobb dugóban is. Mert én is amolyan “igazi nő” vagyok. Sokszor magamra ismertem a könyv egyes részeiben, de nem bánom, mert ezért szerettek ti, férfiak minket, nőket.”
Kőváry Barna így jellemezte:
“Na végre… Közlekedési kultúránk görbe tükrét tartja kezében az Olvasó. Mit görbe? Egyenes! Pro és kontra: férfi és nő – a nagyon nő… Egy kuncogós, életszagú roadmovie-ban.”