Ha itt lennél velem… – Ismert emberek ismeretlen történetei versekkel – Sorok között Lutter Imrével
Porosodó magány
Legfrissebb
bejegyzések
Díjak és elismerések
Díjak és elismerések: Magyar Arany Érdemkereszt – állami kitüntetés (2018)…
Állat-tárlat
Amikor kezedbe veszed ezt a könyvet, egy varázslatos utazásra indulsz, ahol minden betű egy-egy állat különös és sajátságos világába kalauzol el. Bolygónk, mint egy színes paletta, rengeteg árnyalatot és formát rejt magában. Az állatfajok megismerése nem csupán tudás, hanem kapu is a lelki gazdagság felé.
Lutter Imre: Porosodó magány
Nézd, alattunk milyen töredezett a föld…
Szikkadt, fáradt, öreg arcát mutatja felénk.
Ránk bámul. Tükre késői önmagunknak.
Fordulj el, mielőtt megkönnyezed.
A sírás nem enyhíti a fájdalmat.
Könnytől nem nő a repedésekben virág,
az elvetélt csemetén nem fakad rügy,
és nem bimbózik a szerelem sem,
hogy új élet foganjon belőle.
Az égbolt tükörfényes.
Az enyhet adó felhőknek nyoma sincs,
a vihar pedig már rég elvonult.
Nincs hangunk egymáshoz,
nincsenek szikrák,
nem perzsel köztünk a levegő,
mint a délibábos kanyargó út sivatagában.
Csak vagyunk a csöndben,
s nézzük bambán a velünk múló kor
pillanatnyi lenyomatát.
Lábnyomunkat ott hagyjuk a porban
és tovább indulunk,
de már nyomtalanul.
A föld szikár,
mint a tények, amik elválasztanak bennünket
évekkel ezelőtti önmagunktól.
A földnek még lesz új arca.
Nekünk a régi is halovány már.