Lutter Imre: Régmúlt karácsonyok nyomában Elmúlt karácsonyok emlékét őrzöm. Keresem a hóban a piros ember nyomát. Olvadt lábnyomot, nagy gumicsizmáét. Zörög fülemben a sztaniol hangja, amint bontom a szaloncukor arany csomagolópapírját kis kezeimmel. Lassan....
Porosodó magány
Legfrissebb
bejegyzések
Auschwitz felé – Lily Ebertnek
Lutter Imre: Auschwitz felé - Lily Ebertnek Szürke hamu festi sötétre az eget. Nem látni túl a magas palánkon. Pokoli tüzet gyújtottak odabent, száll a lélek túl minden határon. Elborzadva gondolsz a gomolygó füstre. Benne az élet, sok csíny, nevetés, hajdani...
Oratio prosa
Lutter Imre: Oratio prosa Kinek játék az ország is és játszma a hatalom, annak haza nem létezik és értéknek hat a lom. Megjelent Lutter Imre Test és tudat című kötetében. Megvásárolható: a Líra könyvesboltokban, vagy megrendelhető itt:...
Lutter Imre: Porosodó magány
Nézd, alattunk milyen töredezett a föld…
Szikkadt, fáradt, öreg arcát mutatja felénk.
Ránk bámul. Tükre késői önmagunknak.
Fordulj el, mielőtt megkönnyezed.
A sírás nem enyhíti a fájdalmat.
Könnytől nem nő a repedésekben virág,
az elvetélt csemetén nem fakad rügy,
és nem bimbózik a szerelem sem,
hogy új élet foganjon belőle.
Az égbolt tükörfényes.
Az enyhet adó felhőknek nyoma sincs,
a vihar pedig már rég elvonult.
Nincs hangunk egymáshoz,
nincsenek szikrák,
nem perzsel köztünk a levegő,
mint a délibábos kanyargó út sivatagában.
Csak vagyunk a csöndben,
s nézzük bambán a velünk múló kor
pillanatnyi lenyomatát.
Lábnyomunkat ott hagyjuk a porban
és tovább indulunk,
de már nyomtalanul.
A föld szikár,
mint a tények, amik elválasztanak bennünket
évekkel ezelőtti önmagunktól.
A földnek még lesz új arca.
Nekünk a régi is halovány már.
Megjelent Lutter Imre Lételem című kötetében. Megvásárolható: a Líra könyvesboltokban, vagy megrendelhető itt: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/vers-drama/letelem-lutter-imre-versei