Porosodó magány

Legfrissebb
bejegyzések

Lutter Imre: Búcsút int a királynő

Mélykék az ég a Buckingham felett Megcsillan a napfény az ablakokon Néhány napja halkabb lett az élet A pompás régi kőépület soron Búcsút intett végleg a királynő A palotában halk suttogás hallik Hét évtizedes emberöltővel A jelen most történelemmé válik A birodalom...

Mikor az óra megállt

Lutter Imre: Mikor az óra megállt   Azóta félek az éjszakai telefonoktól. Azóta némítanám a hajnali hívásokat. Mert az idő akkor tényleg megállt. Nem mi állítottuk meg a faliórát és valami végérvényesen megváltozott. Mindenki aludt már. A ház, az utca Budapesten,...

Ébresztő

Lutter Imre: Ébresztő   Mit bánod te hogy mit szól a szomszéd hogy ugat a kutya, s jön-e reggel a kukáskocsi házad elé ha jön, mennyi szemetet szór szét és hagy maga után sárban és mocsokban hogyan fogad az irodai lom a termelékenységet elváró főnök a...

Lutter Imre: Porosodó magány

 

Nézd, alattunk milyen töredezett a föld…
Szikkadt, fáradt, öreg arcát mutatja felénk.
Ránk bámul. Tükre késői önmagunknak.
Fordulj el, mielőtt megkönnyezed.
A sírás nem enyhíti a fájdalmat.
Könnytől nem nő a repedésekben virág,
az elvetélt csemetén nem fakad rügy,
és nem bimbózik a szerelem sem,
hogy új élet foganjon belőle.
Az égbolt tükörfényes.
Az enyhet adó felhőknek nyoma sincs,
a vihar pedig már rég elvonult.
Nincs hangunk egymáshoz,
nincsenek szikrák,
nem perzsel köztünk a levegő,
mint a délibábos kanyargó út sivatagában.
Csak vagyunk a csöndben,
s nézzük bambán a velünk múló kor
pillanatnyi lenyomatát.
Lábnyomunkat ott hagyjuk a porban
és tovább indulunk,
de már nyomtalanul.
A föld szikár,
mint a tények, amik elválasztanak bennünket
évekkel ezelőtti önmagunktól.
A földnek még lesz új arca.
Nekünk a régi is halovány már.

Megjelent Lutter Imre Lételem című kötetében. Megvásárolható: a Líra könyvesboltokban, vagy megrendelhető itt: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/vers-drama/letelem-lutter-imre-versei