Mélykék az ég a Buckingham felett Megcsillan a napfény az ablakokon Néhány napja halkabb lett az élet A pompás régi kőépület soron Búcsút intett végleg a királynő A palotában halk suttogás hallik Hét évtizedes emberöltővel A jelen most történelemmé válik A birodalom...
Törik a fény – Ukrajna háborús gyásza
Legfrissebb
bejegyzések
Mikor az óra megállt
Lutter Imre: Mikor az óra megállt Azóta félek az éjszakai telefonoktól. Azóta némítanám a hajnali hívásokat. Mert az idő akkor tényleg megállt. Nem mi állítottuk meg a faliórát és valami végérvényesen megváltozott. Mindenki aludt már. A ház, az utca Budapesten,...
Ébresztő
Lutter Imre: Ébresztő Mit bánod te hogy mit szól a szomszéd hogy ugat a kutya, s jön-e reggel a kukáskocsi házad elé ha jön, mennyi szemetet szór szét és hagy maga után sárban és mocsokban hogyan fogad az irodai lom a termelékenységet elváró főnök a...
Tegnap, a háború előestéjén
bejelentkezett élőben egy katona,
kivezényelve az erdő szélén,
egy lány hívta, mikor láttam.
Kérdezett tőle, a katona a sátorban
válaszolt, szomorúan és bágyadtan.
Ma látom, ahogy ezrek menekülnek,
maguk mögött minden, előttük a semmi,
arcukon a kétség s a félelem,
szemükben a kérdés, lelkük reszket.
Sokszor kezdődött már így.
Kísért újra a történelem.
Ott áll a háború a küszöbön.
S hogy átlép-e egy határt,
átlép-e külhoniakon, hazánk
fiain, nincs, aki biztosan tudná.
Csak szánalom van, s közöny.
Itt a háború a küszöbön.
Nézi mindenki. Szemlesütve,
ujját rázva, fenyegetve,
mégis csak hangtalan,
nézi értetlenül, tétlen s szótlan,
ahogy a szikár keleti zsarnok
megrángatja a világot.
Mert az ágyú ide nem hallik.
Mert a tűz, a füst, a rom
az égő ház, arcon a korom
mind csak egy kép, amit
a monitoron tovább görgetsz.
Minden megy tovább körötted.
Mert a katonák, a kóválygó gyerek,
a halott anya, a szétlőtt terek
messze vannak, az árvaságot,
a lövést hírből sem ismered.
S a szolidaritás is csak egy mondat.
Harang odaát vészt kongat.
Látom a félelmet s a halált.
Mögötte egy torz elmét és gőgöt.
Látom a döbbenetet, a gyászt,
és látom a visszafojtott sírásod,
Katona! Mert nem akarsz ölni!
Könnyel harcolsz, s a sírt ásod.
Mert, ha nem kell emlékezni,
hamar felejted a történelmet
és hajlamos vagy hinni,
ez nem a te történeted.
Rakéta villan, törik a fény,
s a halál égből integet.
Az ember szíve szorul,
ahogy milliók teste földre hull.
Viszi a szél a füstöt, hordja,
s ma nincs, aki megmondja,
ez a harc lesz a végső?
Holnap lesz válasz, de késő.
Megjelent Lutter Imre Lételem című kötetében. Megvásárolható: a Líra könyvesboltokban, vagy megrendelhető itt: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/vers-drama/letelem-lutter-imre-versei