Törik a fény – Ukrajna háborús gyásza

Legfrissebb
bejegyzések

Mikor az óra megállt

Lutter Imre: Mikor az óra megállt   Azóta félek az éjszakai telefonoktól. Azóta némítanám a hajnali hívásokat. Mert az idő akkor tényleg megállt. Nem mi állítottuk meg a faliórát és valami végérvényesen megváltozott. Mindenki aludt már. A ház, az utca Budapesten,...

Ébresztő

Lutter Imre: Ébresztő   Mit bánod te hogy mit szól a szomszéd hogy ugat a kutya, s jön-e reggel a kukáskocsi házad elé ha jön, mennyi szemetet szór szét és hagy maga után sárban és mocsokban hogyan fogad az irodai lom a termelékenységet elváró főnök a...

Kényszer képzelet

Lutter Imre: Kényszer képzelet   Te meg tudod mondani, miféle képzetek rohannak le és próbálod magad újjá teremteni nap mint nap? Én igen. Fekete borsószemek gurulnak felém a földön, falra voltak hányva, mint a hétköznapi közöny, onnan gördülnek elém. Futnak...

Tegnap, a háború előestéjén
bejelentkezett élőben egy katona,
kivezényelve az erdő szélén,
egy lány hívta, mikor láttam.
Kérdezett tőle, a katona a sátorban
válaszolt, szomorúan és bágyadtan.

Ma látom, ahogy ezrek menekülnek,
maguk mögött minden, előttük a semmi,
arcukon a kétség s a félelem,
szemükben a kérdés, lelkük reszket.
Sokszor kezdődött már így.
Kísért újra a történelem.

Ott áll a háború a küszöbön.
S hogy átlép-e egy határt,
átlép-e külhoniakon, hazánk
fiain, nincs, aki biztosan tudná.
Csak szánalom van, s közöny.
Itt a háború a küszöbön.

Nézi mindenki. Szemlesütve,
ujját rázva, fenyegetve,
mégis csak hangtalan,
nézi értetlenül, tétlen s szótlan,
ahogy a szikár keleti zsarnok
megrángatja a világot.

Mert az ágyú ide nem hallik.
Mert a tűz, a füst, a rom
az égő ház, arcon a korom
mind csak egy kép, amit
a monitoron tovább görgetsz.
Minden megy tovább körötted.

Mert a katonák, a kóválygó gyerek,
a halott anya, a szétlőtt terek
messze vannak, az árvaságot,
a lövést hírből sem ismered.
S a szolidaritás is csak egy mondat.
Harang odaát vészt kongat.

Látom a félelmet s a halált.
Mögötte egy torz elmét és gőgöt.
Látom a döbbenetet, a gyászt,
és látom a visszafojtott sírásod,
Katona! Mert nem akarsz ölni!
Könnyel harcolsz, s a sírt ásod.

Mert, ha nem kell emlékezni,
hamar felejted a történelmet
és hajlamos vagy hinni,
ez nem a te történeted.
Rakéta villan, törik a fény,
s a halál égből integet.

Az ember szíve szorul,
ahogy milliók teste földre hull.
Viszi a szél a füstöt, hordja,
s ma nincs, aki megmondja,
ez a harc lesz a végső?
Holnap lesz válasz, de késő.

 

Megjelent Lutter Imre Lételem című kötetében. Megvásárolható: a Líra könyvesboltokban, vagy megrendelhető itt: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/vers-drama/letelem-lutter-imre-versei

 

X