Lutter Imre: Porosodó magány Nézd, alattunk milyen töredezett a föld… Szikkadt, fáradt, öreg arcát mutatja felénk. Ránk bámul. Tükre késői önmagunknak. Fordulj el, mielőtt megkönnyezed. A sírás nem enyhíti a fájdalmat. Könnytől nem nő a repedésekben virág, az...
Vasárnap délben a kertben – (megjelent: Spanyolnátha folyóirat)
Legfrissebb
bejegyzések
Útközben – (megjelent: Székelyföld folyóirat)
Lutter Imre: Útközben Hangos szó után a békülés, az ébresztő és az altató. Megszokott szavakba bugyolált szűretlen tartalom. Könnyű ez, mint a levegő, és súlyos, mint az átok. Hogy némán is szólhatunk, ha kell, s hogy szeretve lettünk barátok. Zavar a fény,...
Elhidegülés – (megjelent: A Vörös Postakocsi)
Lutter Imre: Elhidegülés Elfogy a lábam alatt a talaj elver a porban a nagy zivatar Nélküled én csak a ködbe veszek régi tanyánkon a szív didereg Sült karaj illata távoli már kinn a mezőn a paraszt se kaszál Érzem, a tél szaga jön közelebb este szeretni veled...
Lutter Imre: Vasárnap délben a kertben
Kockás pléden a vajaskenyér
két órája szétfolyt. A meleg
limonádéból már biztos nem iszom
többet. Forgok, mint a grillcsirke,
egyenletesen süti bőröm a nap.
Nem kentem magamra
napolajat, nem szállt meg bögöly,
sem darazsak.
Nádas Péter könyvét olvasom.
Róth bácsi meg Sanyika
hatvanötből elhessegeti
a sztoris délutánomat.
A grundot elfoglalta a
városi tanács, s az épített parkot
majd gondozza a kurzus privátba.
Mert a kert utóélete nem
fontos annyira, mint az avatás.
Dudvázz, gereblyézz, szemetest
üríts, gyűjtsd össze a leveleket.
Ezt várják tőled, ez kell, így illik.
Amikor összedől, puffanni fog,
és a természet mindent
helyreigazít.
Megjelent: Spanyolnátha folyóirat