Frissen publikált versek

Lutter Imre: Lyukas emlékeimmel   Elhajlik lábam előtt az üres tér Szétmorzsolódik ráncaimon az idő Elporlik szívemben a remény Bemossa a sáros földbe az eső Itt ragadtam lyukas emlékeimmel Hulló hajam messzire röpíti a szél Úgy találkozom életemmel Ahogy ma...

Lutter Imre: Vasárnap délben a kertben   Kockás pléden a vajaskenyér két órája szétfolyt. A meleg limonádéból már biztos nem iszom többet. Forgok, mint a grillcsirke, egyenletesen süti bőröm a nap. Nem kentem magamra napolajat, nem szállt meg bögöly, sem...

Lutter Imre: Útközben   Hangos szó után a békülés, az ébresztő és az altató. Megszokott szavakba bugyolált szűretlen tartalom. Könnyű ez, mint a levegő, és súlyos, mint az átok. Hogy némán is szólhatunk, ha kell, s hogy szeretve lettünk barátok. Zavar a fény,...

Lutter Imre: Elhidegülés   Elfogy a lábam alatt a talaj elver a porban a nagy zivatar Nélküled én csak a ködbe veszek régi tanyánkon a szív didereg Sült karaj illata távoli már kinn a mezőn a paraszt se kaszál Érzem, a tél szaga jön közelebb este szeretni veled...

Lutter Imre: Újratervezés   Te is botlottál. Én is. Mégis, jó így, hogy egymásba. Közös az asztal, a szék. Engem gerincferdülés, téged egy bokaficam szed ráncba. Egy konyhában ülünk az is közös, ámulunk csendben az abrosz fölött. Két deformált test egy végleg...

Lutter Imre: Görbetükör   Tükörből néz rám még az ismeretlen, tegezni nem merném az öreget. Tágul az írisz, a tekintet tompa: nem eszik, s nem alszik már eleget. Hiába kérdezném, mi csúszott félre? hiába mondanám, hogy itt vagyok! lerogyna úgyis a fa karosszékbe,...

Lutter Imre: Kuplé egy szabad villamosról   Szűk sétálón a villamos Nem tudta itt neki tilos Zsúfolt volt és igénytelen Csúszkált az aszfalt rétegen Kötött pályán mi lenne tét ki adná meg való hitét hát útra indult féktelen át parkon piknik plédeken Drukkoltam...

Lutter Imre: Húsom   Te cubák, te Csupa olaj a tested Ne mozdulj Eszemet veszed Most még hagyom ahogy átjár a forróság nincs benned semmi szégyen fogoly vagy ha nem látod is az enyém leszel Finoman szagolom illatos bőröd s hogy kezem a lábadon pásztáz megtudod...

Lutter Imre: holdomiglan   ott, hol a nap már csusszan az égről felváltja a hold csillagos éjjel óarany átfut égi ezüstön s még leharapja a kifli haját hiába hinnéd örök egésznek csonka a holdtest tompul a szűrt fény még felemészt egy lágy puha felhőt lessük az...

Lutter Imre: Nihil   Éjjelek, gyűrött baldachin fejem fölé. Sikít a csend, s csak fátyolosan látok. Elzár az idő, zsugorodó remény, hogy gyermekem integet felém. Áldás helyett agyon nyom az átok. Semmim nincs. Hiába van minden. Vágyott életre a pénz nem...

Lutter Imre: Dacvers   Az estéket szeretem a legjobban. Jacuzziból bámulni a kertet, giccses póz ugyan, de sok bajt feledtet, és jó letenni végre a terhet. Ne lármázz, a költő is lehet boldog, ha pénze van se fájjon a gázsi. Miért is kéne másképp? Hogyha rongyok-...

Lutter Imre: Lázálom   mint sánta, vagy mint részeg úgy botorkálok a szobában, üldözött kísértet. pedig mára nem nyomaszt, hogy annyi nő járt már itt, előtted. fürödnél, de még meztelen, beszaladsz egy bugyiért, aztán már hallom, hogy indul a zuhany. káprázat az...

Lutter Imre: Csendélet   Párás a levegő. Tompa kábulattal figyelem, amint egy szöcske átvergődi magát a meghajló fűszálon. Leguggolok, ráhajtom fejem a gyepre s figyelek: fű rés por Visszacsábít a kempingágy. Nyikorog. Tűz a nap, keresem szemüvegem, mielőtt ma is...