Lutter Imre: Porosodó magány Nézd, alattunk milyen töredezett a föld… Szikkadt, fáradt, öreg arcát mutatja felénk. Ránk bámul. Tükre késői önmagunknak. Fordulj el, mielőtt megkönnyezed. A sírás nem enyhíti a fájdalmat. Könnytől nem nő a repedésekben virág, az...
Csendélet – (megjelent: Spanyolnátha folyóirat)
Legfrissebb
bejegyzések
Vasárnap délben a kertben – (megjelent: Spanyolnátha folyóirat)
Lutter Imre: Vasárnap délben a kertben Kockás pléden a vajaskenyér két órája szétfolyt. A meleg limonádéból már biztos nem iszom többet. Forgok, mint a grillcsirke, egyenletesen süti bőröm a nap. Nem kentem magamra napolajat, nem szállt meg bögöly, sem...
Útközben – (megjelent: Székelyföld folyóirat)
Lutter Imre: Útközben Hangos szó után a békülés, az ébresztő és az altató. Megszokott szavakba bugyolált szűretlen tartalom. Könnyű ez, mint a levegő, és súlyos, mint az átok. Hogy némán is szólhatunk, ha kell, s hogy szeretve lettünk barátok. Zavar a fény,...
Lutter Imre: Csendélet
Párás a levegő.
Tompa kábulattal figyelem,
amint egy szöcske átvergődi magát
a meghajló fűszálon.
Leguggolok,
ráhajtom fejem a gyepre
s figyelek:
fű
rés
por
Visszacsábít a kempingágy.
Nyikorog.
Tűz a nap,
keresem szemüvegem,
mielőtt ma is vakságot fogadnék
a napi verdiktek terhe alatt.
A percek egymást ugrálják át,
gyorsabban, mint a szöcske.
Vége a nyugalom órainak.
Percre fordulok csak el,
s a nap eltűnik a felhők mögött.
Megjelent: Spanyolnátha folyóirat