Lutter Imre: Porosodó magány Nézd, alattunk milyen töredezett a föld… Szikkadt, fáradt, öreg arcát mutatja felénk. Ránk bámul. Tükre késői önmagunknak. Fordulj el, mielőtt megkönnyezed. A sírás nem enyhíti a fájdalmat. Könnytől nem nő a repedésekben virág, az...
Dacvers – (megjelent: Mozgó Világ)
Legfrissebb
bejegyzések
Vasárnap délben a kertben – (megjelent: Spanyolnátha folyóirat)
Lutter Imre: Vasárnap délben a kertben Kockás pléden a vajaskenyér két órája szétfolyt. A meleg limonádéból már biztos nem iszom többet. Forgok, mint a grillcsirke, egyenletesen süti bőröm a nap. Nem kentem magamra napolajat, nem szállt meg bögöly, sem...
Útközben – (megjelent: Székelyföld folyóirat)
Lutter Imre: Útközben Hangos szó után a békülés, az ébresztő és az altató. Megszokott szavakba bugyolált szűretlen tartalom. Könnyű ez, mint a levegő, és súlyos, mint az átok. Hogy némán is szólhatunk, ha kell, s hogy szeretve lettünk barátok. Zavar a fény,...
Lutter Imre: Dacvers
Az estéket szeretem a legjobban.
Jacuzziból bámulni a kertet,
giccses póz ugyan, de sok bajt feledtet,
és jó letenni végre a terhet.
Ne lármázz, a költő is lehet boldog,
ha pénze van se fájjon a gázsi.
Miért is kéne másképp? Hogyha rongyok-
ban járnék boldog lenne a bácsi?
Kiabál, pfujjog és köpköd utánam.
Lám, ma sem ért meg a szakadt vagány,
ki miért szeret, utál, idetárjam?
A költő igaz társa a magány.
Illendőbb volna járni villamossal,
azzal járt Dezső, bölcs Kosztolányi.
Lehetne piával, bódulni droggal,
nekem se kéne most lamentálni.
Bár naponta megmenteni igyekszem
a rettegő, kidobott kutyákat.
Nem mindig mondok már tarifát, hogyha
hívnak a hívők, és verset várnak.
Éjféli kert, tölgyek, zsibbadt hajnalok,
aligha mennék el bárhová ma,
Körülöttem nyári ég, a csillagok,
s fejemen pár idióta átka.
Megjelent: Mozgó Világ