Lutter Imre: Porosodó magány Nézd, alattunk milyen töredezett a föld… Szikkadt, fáradt, öreg arcát mutatja felénk. Ránk bámul. Tükre késői önmagunknak. Fordulj el, mielőtt megkönnyezed. A sírás nem enyhíti a fájdalmat. Könnytől nem nő a repedésekben virág, az...
holdomiglan – (megjelent: Székelyföld folyóirat)
Legfrissebb
bejegyzések
Vasárnap délben a kertben – (megjelent: Spanyolnátha folyóirat)
Lutter Imre: Vasárnap délben a kertben Kockás pléden a vajaskenyér két órája szétfolyt. A meleg limonádéból már biztos nem iszom többet. Forgok, mint a grillcsirke, egyenletesen süti bőröm a nap. Nem kentem magamra napolajat, nem szállt meg bögöly, sem...
Útközben – (megjelent: Székelyföld folyóirat)
Lutter Imre: Útközben Hangos szó után a békülés, az ébresztő és az altató. Megszokott szavakba bugyolált szűretlen tartalom. Könnyű ez, mint a levegő, és súlyos, mint az átok. Hogy némán is szólhatunk, ha kell, s hogy szeretve lettünk barátok. Zavar a fény,...
Lutter Imre: holdomiglan
ott, hol a nap már
csusszan az égről
felváltja a hold
csillagos éjjel
óarany átfut
égi ezüstön
s még leharapja
a kifli haját
hiába hinnéd
örök egésznek
csonka a holdtest
tompul a szűrt fény
még felemészt egy
lágy puha felhőt
lessük az éjjelt
csak te meg én
meztelen immár
nincs hasa végre
látod a cingár
érted eped
add oda most hát
teljes egészen
önmagadat, lásd
bármit ígérne
sajtból a szíve
ha megszereted
Megjelent: Spanyolnátha folyóirat