Lutter Imre: Porosodó magány Nézd, alattunk milyen töredezett a föld… Szikkadt, fáradt, öreg arcát mutatja felénk. Ránk bámul. Tükre késői önmagunknak. Fordulj el, mielőtt megkönnyezed. A sírás nem enyhíti a fájdalmat. Könnytől nem nő a repedésekben virág, az...
Nihil – (megjelent: Ambroozia folyóirat)
Legfrissebb
bejegyzések
Vasárnap délben a kertben – (megjelent: Spanyolnátha folyóirat)
Lutter Imre: Vasárnap délben a kertben Kockás pléden a vajaskenyér két órája szétfolyt. A meleg limonádéból már biztos nem iszom többet. Forgok, mint a grillcsirke, egyenletesen süti bőröm a nap. Nem kentem magamra napolajat, nem szállt meg bögöly, sem...
Útközben – (megjelent: Székelyföld folyóirat)
Lutter Imre: Útközben Hangos szó után a békülés, az ébresztő és az altató. Megszokott szavakba bugyolált szűretlen tartalom. Könnyű ez, mint a levegő, és súlyos, mint az átok. Hogy némán is szólhatunk, ha kell, s hogy szeretve lettünk barátok. Zavar a fény,...
Lutter Imre: Nihil
Éjjelek, gyűrött baldachin fejem fölé.
Sikít a csend, s csak fátyolosan látok.
Elzár az idő, zsugorodó remény,
hogy gyermekem integet felém.
Áldás helyett agyon nyom az átok.
Semmim nincs. Hiába van minden.
Vágyott életre a pénz nem gyógyszer.
Csak a parázsló fa illata tölti el
a szobát, némi jó érzéssel.
hiába népszerűség vagy karrier.
Lassan úgy tűnik, minden hiába,
túl vagyok az aranykoron. Ráncosodom,
fiam, lányom után kutatok, én árva.
Másnak ikrei jönnek párba,
s nekem elgurul fiatalkorom…
Barát, s asszony figyelmem mással tereli
folyton, s én, mint kivénhedt bába,
kinek kincse csak számláját terheli,
üres szemmel nézem az eheti
bevételt mosolyból, de az is elfogy mára.
Koldulok utcán, ágyban, buszon.
Nekem te vagy a kincs, a mindenem,
kottán a hangjegy, prézli a húson,
de már kettőnknél is jobban tudom,
egy a kincs: szüless meg végre gyermekem!helyreigazít.
Megjelent: Ambroozia folyóirat