LÉTELEM – versek

Angyal szállt egy gyönge ágra, Szivárvány feszült fölé, Rálátott a nagyvilágra, Verebek gyűltek köré. Titkot súgott madaraknak, Angyali szív titkait, Amikor az kettőt dobban, Talál benne valakit. Társát leli a szívében, S minden dobbanás között Megszólal az apró...

Erdei fákon lépdel a szellő Lombkoronán megcsillan a fény Csúf viharokkal távoli felhő Épp tefeléd tart hűs televény Őszi eső most gyors iramokkal Támad a tájon, nincs kegyelem Elsodor egy-két nyári virágot S hoz hideg éjjelt szélsebesen Benn a szobában zongora hallik...

Amikor a világ elcsendesül, mert a felszínen mozgó tagjai szanaszét hevernek, a hangulat leül, s én sejtem, nincs újabb kezdet. Amit látok, az a világvége, melynek örökmozgó végtagjai embereknek mutatkoznak. Velük kellene élni? Ezek csak tagok, s pont, hogy végük van....

vágyom rád ha nem vagy itt hiányzol mint versből a rím és rémít a magány ilyenkor nem tudok mit kezdeni magammal kényszerből dolgozom jelentéktelenségből építkezem fontossá gondolom a semmit vággyá válok míg te lehetsz a remény könyvem vagy melléd fekszem és beléd...

Reszketeg álmot röptet az éj Senki se látja, annyira mély Csönd van, az utcán macska se jár Részeg a kocsmából kitalál Kóbor eb éber, Holdat ugat Sajt a szemében, s benne lukak Szárnyal a lélek, messzire száll Száz tücsök együtt hogy muzsikál Égen a felhő egy kicsi...

A dolgok változnak. A vers örök. Az élet őszinte szóért könyörög. Mit leírni mersz, a hited, a vágyad, Elcsalt szerelem és pusztuló század: Mögötted sok halott, az úton rögök, Búzatáblákban érthetetlen körök, Rejtély, hogy ki vagy. És az is, hogy ki ért, Remélheted,...

Lutter Imre: Porosodó magány   Nézd, alattunk milyen töredezett a föld… Szikkadt, fáradt, öreg arcát mutatja felénk. Ránk bámul. Tükre késői önmagunknak. Fordulj el, mielőtt megkönnyezed. A sírás nem enyhíti a fájdalmat. Könnytől nem nő a repedésekben virág, az...